2020. március 14. Az egyetemek bezártak, a kollégiumokból hazaküldtek mindenkit, senki sem tudta, mi lesz a következő lépés. Valószínűleg mindenkinek ezek az első gondolatai, amikor ezt a dátumot meglátja. De a Kozmosz Kör életében és az első magyar CanSat verseny szervezésében ez a nap történelmi jelentőségű volt.
Egy csapat hazaküldött kollégista a borús napon kivonult egy Páty közelében lévő mezőre némi futurisztikus játékszerrel, egy mérőszalagból gyártott antennával és nagyon sok reménnyel, hogy “sikerülni fog”. Sajnos sok minden ellenünk játszott. A szél sem könnyítette meg a dolgunkat; az otthon hagyott, hiányzó csavarok és a túl közel lévő épületek sem segítettek. Több órányi előkészület kellett a nagy pillanathoz. A rakéta egyik terelőszárnyát újra kellett ragasztani, a testbe tett kommunikációs eszköz nem akart működni, nem találta a GPS jelet az adóvevő, és persze az állvány sem volt optimális dőlésszögben.
De végül csak eljött a pillanat. A rakéta kilövésre készen az állványon, az azóta ikonikussá vált “távtartó csavarkulcs” is ellátja a feladatát, a 9 V-os elem bekészítve, mindenki kellő távolságban felkészülten várta, hogy besüljön a szerkezet…
De minden várakozást felülmúlva a rakéta óriási sebességgel és látványos füsttel felszállt. Persze az egész társaság kirobbanó örömmel és lelkesedéssel fogadta az első repülni tudó rakéta sikerét. 600 méter magasan levált az orrkúp a testről, kinyílt az ejtőernyő és visszaesett a mezőre. A kommunikációs egység rögzítette a repülés összes paraméterét és adatát, amiket utólag kiértékeltünk, és a segítségükkel továbbfejlesztettük a rakétát, hogy az augusztusi versenyen még jobban tudjon működni.
